- Mégis mi ez? – nyitottam ki a pici dobozkát.
Egy gyönyörű medál volt benne. Fehérarany alappal és egy
világoskék hókristállyal.
- Ajándék, mégis mit gondolsz? – mosolygott rám.
Nem értettem mit akar ezzel elérni.
- Nem értem, mit akarsz ezzel? Ha nem tudnád, van barátom –
nyújtottam vissza neki a dobozkát.
- Igen, tudom. De gondold csak végig. Én tetszettem meg
neked, őrá rá se néztél. Komolyan képes voltál belészeretni? Érzed a vibrálást,
amikor hozzád ér? Összeszorul a gyomrod, ha a szemébe nézel, úgy ahogy ezt
velem kapcsolatban érezted?
- Ha a szemedbe nézek, tényleg érzek valamit a gyomromban, de
az vertikális mozgás.
- Ugyan már! Hiszen csak jobb híján vagy vele!
- Ilyen alapon veled kellene lennem.
- Kérlek, adj egy esélyt!
- Már kaptál egyet. Elrontottad. Nem akarok tőled semmit.
- Jó, elfogadom. De legalább az ajándékot vedd el. Úgy mindig
eszedbe jutok.
- Inkább add el a bolhapiacon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése