Fikciók I. – párbeszéd

- Figyelj.. Nem tudom, hogy hogyan gondoltad ezt az egészet. Nekem ilyesmi meg se fordult a fejemben. Ez teljesen őrültség…

- Mért lenne őrültség az, amit érzek? Így van és kész. Csak azt akartam, hogy tudj róla.

- Reméltem, hogy ugyanígy érzel.

- Mért? Küldtem én valaha jeleket neked?

- Figyelj! Így érzek és punktum. Nem tudok úgy tenni, mintha nem így lenne.

- Pedig kénytelen leszel.

- Én elfogadom a döntésed, nem kötelességed szeretni. De azért gondold át.

- Ezen nincs mit átgondolni. Sokkal idősebb vagyok nálad, meg egyébként is. Szó szerint nem vagyunk egy súlycsoport. Nem akarok tőled semmit…

Fikciók II. – párbeszéd

- Aha, én ezt megértem. Csak…

- Csak?

- Nem akarlak megbántani, de hazudni sem szeretnék. Én, nem szeretlek, vagyis nem vagyok beléd szerelmes, mert egyszerűen nem tudok rád nézni, mint egy barátnőre. Sajnálom…

- Értem.

- Ez nem ellened szól, csak ez így nekem nem menne. Neked sem lenne így jó.

- Persze. Én is csak azt akartam, hogy tudd.

- Köszönöm, hogy őszinte voltál, nagyra értékelem. Szerintem verd ki ezt a dolgot a fejedből. Legyünk csak barátok.

- Ez elég hülyén hangzik.

- Nyilván, de nem hiszem, hogy olyan nehéz lenne…

Fikciók III. – párbeszéd

- Igen? Ümm… Hát ez elég meglepő.

- Tudom és én nem is akarlak ezzel letámadni, csak azt akarom…

- Pssz. Minden oké. Ez tök oké. Szerintem ez simán viselhető állapot.

- Ezt, hogy érted?

- Úgy, hogy nincs ellenvetésem az ellen, hogy kipróbáljuk magunkat egy kapcsolatban.

- Ez komoly?

- Igen, halálosan. Adnunk kell egy esélyt magunknak, hogy jobban megismerjük egymást. Menjünk el egy pár helyre, találkozgassunk és elválik mi lesz…